"Remélem jól vagy - biccentett nagy komolyan Percy, miközben kezet ráztak. Harry úgy érezte, mintha a polgármester fogadásán lenne.
- Igen, köszönöm...
- Harry! - Fred befurakodott bátyja elé, és mélyen meghajolt. - Kimondhatatlan gyönyör téged viszontlátni kedves barátom...
- El vagyok bűvölve! - tódította George, és Fredet félrelökve megragadta Harry kezét. - Őszinte hódolatom öreg cimbora!
 Percy összevonta a szemöldökét.
- Elég volt, fiúk! - szólt rá az ikrekre Mrs. Weasley.
 Fred rámeredt az anyjára, mintha most venné csak észre, hogy ott van, és most az ő kezét ragadta meg.
- Anya! Szóhoz sem jutok az örömtől!"

"George sóhajtva nézett távozó bátyja után.
- Képzeld, megpróbáltuk bezárni egy piramisba - mesélte Harrynek - de anya közbelépett."

"A minisztérium kocsikat küld értünk. - felelte Mr. Weasley.
 Az asztalnál ülők mind felkapták a fejüket.
- Hogyhogy? - pislogott Percy.
- A te tiszteletedre Percy. - bizonygatta komoly képpel George. - A kocsi orrán lesz egy kis zászlócska , IE felirattal...
- IE, mint Istenítsetek Engem - tette hozzá Fred."

"Fred és George a lépcsőfordulóban kuporogtak, és nevetéstől fuldokolva hallgatták, hogyan forgatja fel Percy a szobáját jelvénye után kutatva.
- Mi loptuk el. - suttogta Fred. - Egy kicsit át is alakítottuk.
 A jelvényen az Iskola Eszelőse felirat díszelgett."

"Van három feltartóztathatatlan hajtónk.
 Wood sorban rámutatott Alicia Spinnetre, Angelina Johnsonra és Katie Bellre.
- Van két kijátszhatatlan terelőnk.
- Jajj, ne Oliver, mindjárt elpirulunk. - szabadkozott tettetett zavarral a Fred-George kórus.
- És van egy fogónk, aki eddig minden meccset megnyert nekünk! - harsogta Wood, és dühödt büszkeséggel meredt Harryre. - Plusz itt vagyok én - tette hozzá, csak úgy mellékesen.
- Te is baromi jó vagy Oliver. - szólt George.
- Betonkemény őrző - bólogatott Fred."

"Ő hol van? - kérdezte Harry. Most tűnt csak fel neki, hogy Wood nincs ott a többiekkel.
- Még mindiga zuhanyzóban. - válaszolta Fred. - Biztos megpróbálja vízbe fojtani magát."

"Mit kezdjek egy ócska pergamenlappal? - értetlenkedett Harry.
- Még hogy ócska pergamenlap! - Fred olyan fájdalmas grimaszt vágott, mintha Harry a legszentebb érzelmeibe tiport volna bele. - Magyarázd el, George!
- Nos... elsőéves korunkban... mikor még mit semsejtő, ártatlan gyermekek voltunk...
 Harry horkantva felnevetett. Nem igazán tudta elképzelni, hogy Fred és George valaha is ártatlanok voltak.
- ... mindenesetre ártatlanabbak voltunk, mint most... szóval elsőéves korunkban egyszer volt egy kis összezördülésünk Friccsel.
- Eldobtunk egy trágyagránátot a folyosón, és ez valamiért zavarta őt...
- Ezért becipelt minket a szobájába, és elkezdte a szokásos fenyegetőzést...
- ... büntetőfeladat...
- ... kizsigerelés...
- ... mi pedig egészen véletlenül észrevettük, hogy a kartotékszekrény egyik fiókján ez áll: Különösen veszélyes elkobzott tárgyak."